Blogok

Ma végre úgy...

Ma végre úgy sütött rám a Nap,
hozott a lelkembe vágyakat,
ajkamra perzselő csókod is
rányomta, engem ez boldogít.
 
Kitette új ruhám, felveszem,
karodba így futok, cserfesen,
becézem arcodat, simítom,
kezed meg ott kutat arcomon.
 
Veled fog át az éj engemet,
bolond, ki ily gyönyört nem szeret,
felettünk holdsugár, elpirul,
csillagban fürdik és elgurul.
 

Fehér virágú szilvafák

Fehér virágú szilvafák;

Örök átmenet a világ.

 

Tavaszt öltve megszületünk,

Élet-télben tova megyünk.

 

Ha némi gyümölcsöt hagyunk,

Talán nem hiába vagyunk.

 

Fehér virágú szilvafák,

Látjátok az évek sorát.

 

Paraszti ész ellen lázad 

A huszonegyedik század...

 

Rózsaszínű tévutakra

Vezényel a profán csakra.

 

Fehér virágú szilvafák;

Jár a Tavasz korokon át.

 

Télből mindig újra éled,

Tavasszal újul az Élet.

 

Lábunk alatt pannon titkok

Lábunk alatt pannon titkok,

Fejünk felett kék egek,

Mögöttünk Múlt,

Szemben Jövő,

Körülöttünk:

Kikelet.

 

Küldetésünk:

Szent Jövendő;

A jelen bármit hadar,

Életre és

Szeretetre

Rendeltetett 

A Magyar.

 

Múltat,

Jövőt

Köd-kosárban

Rejteget

A Messzeség;

Lábunk alatt pannon titkok,

Fejünk felett

Kék

Az Ég


 

Megint óra-állítgatás

Megint óra állítgatás...

A vasárnap szeme csipás.

 

Elképzelt milliárdokat

Rak élére dollár-rovat.

 

A pénz áll mindenek felett,

S a limbikus rendszereket

 

Évente kétszer rengeti;

Az Élet mit sem ér neki.

 

Megint óra állítgatás...

Kósza szél,

Rekedt ugatás,

 

S egy rosszkedvű alig-tavasz

Kezében ismét a ravasz.

 

Kísérletezni nem kéne...

Lesz-e már valaha vége?

 

A vasárnap szeme csipás;

Megint óra-állítgatás...


 

fOrdítva

Szakadt a ritmus, de igéznek képek,
velem gördül a gondolatfonal feléd.
Bentről azok a lángok kint is szépek,
megmaradnak mind, bár te alig sejtenéd,
a tölgyfa életét miért daloltam,
s hogy eldúdoltam már a legtöbb szólamot,
halomba gyűrtem neked egyszervoltam,
meg azt is, mi általad lettem és vagyok.

Lassú ébredés ez, derengőn dúló vad vihar,
belém lopózott már rég, édes-észrevétlenül.
Csaknem gyors halál lett az éden, s belátom, bizarr,
ha egyszer árnyra fény, aztán a fényre árny kerül.

Az első igazi tavaszi nap

Az első igazi

Tavaszi nap,

Az ember végre

Új erőre kap.

 

Eltakarodott

Már a fagy-tatár,

Az ember újra

Szép Jövőre vár.

 

Felszáradt már a

Sár az udvaron,

A satnya fűben

Friss Remény oson.

 

Az ember jókedve

Markába csap,

Az első igazi

Tavaszi nap.


 

Hatvan felé haladtomban

Hatvan felé haladtomban

Kacag a szél - alattomban:

 

"Akárhogy nézel magadra,

Rajtad is van idő-zabla.

 

Lustaság,

Vagy igyekezet,

Végül - ugyanoda vezet."

 

Isten leül egy vén padra,

Néz rá,

Én meg önmagamra.

 

Kacag a szél alattomban,

Hatvan felé haladtomban.


 

A szűk sikátoron

(András emlékére)
 
Egy szűk sikátoron haladsz,
feletted éj honol,
a csillagok kilátszanak
sötét felhők alól,
és titkaid már nincsenek,
belül nyitott a könyv,
kérges kezedre rácsepeg
szemedből némi könny.
 
A szűk sikátor messze vitt,
kilopta rég hited,
belülről semmi sem hevít,
becsaptad szívedet,
hazudtál önmagadnak is,
hogy ez csupán az út,
de csak beteg mámorba vitt,

Nem a propaganda hozza a Tavaszt

Nem a propaganda

Hozza a Tavaszt,

Pénz,

Vagy Média

Sziklából

Vizet nem fakaszt.

 

Nem azért borulnak

Virágba a fák,

Mert parancsba adta nekik

Multi uraság.

 

Nem kamatból épül

A szent napsugár,

Nem az IMF hitelből

Jön majd el

A Nyár.

 

Nem a propaganda

Hozza a Tavaszt;

Sose terraformál jövőt

Műanyag haraszt.

 

Hamu alatt néha

Izzik a parázs,

Nem propaganda dönti el,

Mi a

Haladás.

 

George Coșbuc: Anyám

Saját fordításom
 
A gyors vizeknek habja forr,
a zúgó hangja rávall,
a nyírkos estben nyárfasor
felel rá bús dalával. 
Ösvények kócos hajlatán
malomhoz érni éppen,
ott látlak édes jó anyám
a házikód ölében.
 
Lám, fonsz a rokkán. Szüntelen 
pattog, ropogva lángol
pár gally a régi tűzhelyen
a romlatag palánkból. 
A tűz időnként nyög, morog,
vagy ellobbanni készül,
a falra itt-ott fény csorog,

A Hit az Élet alapja

A Hit az Élet alapja.

Az Ember Istentől kapja,

De maga szab neki formát,

Viszi a Lét ormain át.

 

Reggel érdemes felkelnem,

Érdemes levegőt vennem,

Mindig, mindig

Tovább

Mennem...

Minden percben ott van velem,

Akkor is, hogyha nem érzem,

Ha nem értem.

 

Maga a Rész,

Meg az 

Egész,

Minden percben szemembe néz,

Fenyegessen bármilyen vész,

Legyek merész,

Életre kész.

 

A Hit az Élet alapja,

Életkedvünk édesapja...

 

Jégkorszakok emléktára

Jégkorszakok emléktára

Ráfér a Föld homlokára.

 

Hómezővé vált a berek,

Jéggé dermedtek a hegyek,

 

S a hallgatag világ felett

Fehér halál terpeszkedett.

 

Jégkorszakok emléktára

Felvésve idő-táblára...

 

A nyár szele volt a bóra,

S a Föld - Isten hógolyója...

 

Egész évben csak december...

Akkor született az Ember...

 

Jégkorszakok emléktára;

A Titok oda van zárva...

 

Akkor jöttünk..

Vajon honnan?

Állatvilágból?

Aki a Magyar Népünket utálja...

Aki a Magyar Népünket 

Utálja,

Az ne vágyjon 

Budapesten

Kormányra.

Dédelgesse,

Simogassa

Doktrínáit

Ahogyan csak akarja,

Jövendőnket

Egyenszínű

Rút masszává

Ne marja.

 

Aki a Magyar Népünket

Gyűlöli,

Hiába is hazudozik,

Nem fogunk hinni neki.

Csak egyszer volt kutyavásár,

Még egyszer 

Nem lesz 

Budán,

Nem kell újabb 

Bolsevizmus

Sztálin,

Rákosi

Után.

 

Akinek a Magyar Népünk

Egyáltalán

B terv

Az út porából egy kavics
a messzeségbe koppan,
cipőm alatt a többi is
csikordul rá unottan,
nehéz kabátom foltjain
a varrás kezd szakadni,
zsebem lyukas, s az álmaim
között a lét falatnyi.
 
Bolyongok én a végtelen
ködével átfonódva,
úgy, mint kinek nem is lehet
e földön semmi dolga,
csupán kóborlok céltalan
a roncs világ traverzén,
kikezdte rég a vágyamat
egy ismeretlen örvény.
 

Engesztelő

Én azt gondoltam, te vagy az ösvény,
de nem taposlak, melletted megyek,
hogy minden bokor kettőnkre hajlik,
az erdő lombja minket rejteget;

és azt gondoltam, te vagy a szikla,
hegy tetején úr, ott vársz délcegen,
töretlen hittem, kékvizű  vagy,
megfürdök benned, s veled vétkezem.

Most attól félek, rút felhő lettem
gondtalan égen, hol te vagy a Nap –
esőt könnyezem, kibújsz alólam,
és utánam már csak pára marad;

Tükörsima, szép Jövendő

Tükörsima, szép Jövendő...

Örömmanók játszanak,

Úgy csörgedezik a Derű,

Mint valami friss patak.

 

Minden vágy valóra válik,

Virul az Életerő,

Szeretettek simogatja

Lelkünket a vén Idő.

 

Tükörsima, szép Jövendő...

Szent Öröm csónakja ring..

Hátha egyszer majd valóra

Válhatnak

Az Álmaink...


 

Oldalak