Blogok

Szeptember utolsó napján

Szeptember utolsó napján
Sötét felleg az ég alján.

Feketéllő vasúti sín
A világ éber álmain...

Béke reménye mankóban,
A jövő távolodóban...

Elhalványuló nyarakat
Tart még a Szabad Akarat

Pajzsul ostobaság ellen;
Hogy csüggedni mégse kelljen...

Kérdés gubbaszt idő partján
Szeptember utolsó napján.


 

Időfolyam Ősz-örvényben

Időfolyam Ősz-örvényben;
Mit sem sejtő napsütésben

Visz sötét szorosok felé,
Vad sziklazátonyok elé.

Utóvédharcot vív a Nyár,
De már ködös a láthatár.

Vén reszketeg időfolyam
Ismeretlen felé rohan.

Örvényes és jeges vizek
Felett baljós szél tekereg.

Ősz-örvény, majd Tél zuhatag..
Talán egyszer Tavasz kacag

Majd a túlélők szemébe...
Lesz okuk örvendezésre.

Fellegek a baljós égen;
Időfolyam Ősz-örvényben.

 

Nyár-örökség Őszbe széled

Nyár-örökség Őszbe széled;
Még nem értjük, mi
Az Élet.

Színesbe bújnak a lombok,
Őszülnek a régi gondok.

Önjelölt demiurgoszok
Szakállas igéje csorog,

A Bölcselet kérdésre lel,
S az őszi alkonyat felel.

Világ-húrok csontra kopnak;
Idő jön földi nagyoknak.

Isten profánba nem téved;
Nyár-örökség Őszbe széled.


 

Akciós a használt pátosz

Akciós a használt pátosz.
Gép-orgánum áld vagy átkoz.

Sorozatgyártott érzelmek
Olcsó nótát énekelnek,

Undorgyári futószalag
Termel konzerv borzalmakat

A fogyasztó asztalára;
Erőszakhoz - vér-saláta,

S költségtakarékos métely
Az előre gyártott kétely...

(Holmi Erkölcs?
Meg Alázat? -
Van helyettük magyarázat...)

Akciós a használt pátosz,
Politika hozza házhoz,

Költségvetést eszik a ló,
Szavazat a borravaló...

(Olcsó szlogen mindig akad;

Közhelybúcsúztató, derűs őszi Béke

Közhelybúcsúztató
Derűs őszi
Béke;
Igaz szavakkal maradhat
Csak a világ
Élve.

Jelképselejtezés
Lesz majd napirenden,
Aki eddig folyton beszélt,
Az maradjon
Csendben.

Globalizáció...
Bűzlik a kanális...
Nem lesz baj, csak
A Lokális
Maradjon
Normális!

Egyszer nyugodtabban
Nézünk majd
Az Égre;
Közhelyeket búcsúztató
Derűs
Őszi
Béke.



 

Váltásponton - szeptemberben

Váltásponton -
Szeptemberben
Kényszer-ifjodik az ember.

Vén változás-csap csepereg;
Vagy könnyebb lesz,
Vagy nehezebb...

Őszi napéjegyenlőség
Mond fehér-fekete misét;

Kinek sötét, kinek fehér,
Az aggodalom mit sem ér,

Hadd várjon az égi véső -
Feladni sohasem késő.

Áll, aki csügged, vagy mulat;
Isten mindig
Újat mutat -

Hiába semmit sem rendel...
Váltásponton -
Szeptemberben.



 

Bolha-portya

 
Bolha mama pattogva
osztja lányát: "jaj, Olga,
ne ugrálj a sarokba...
Bence tapos laposra.
 
Odaült egy kis-székre,
figyelni, hogy mivégre
jött hozzájuk Irénke,
áldott napot dicsérve.
 
Az a lényeg: észnél légy...
másfelé menj élményért -
kerüld el a nézését,
hogy megéld a hétvégét."
 
(2023. augusztus)
 

Uram, állom a sarat

Uram,
Akármi vész el,
Akármi marad,
Állom a sarat.

Garázdálkodhat a fátum,
Kifordulhat sarkából
A Humánum,
És szenvedhet
Az Akarat
Állni fogom a sarat.

Utamba akármi akad,
Állom a sarat,

Uram, már elég idős vagyok hozzá,
Hogy végig álljam
A sarat,
Én
Mindvégig
Állom a sarat.

 

Buta ideológiák

Buta ideológiák
A Jövő gyökerét rágják,

Indáznak keresztül-kasul,
A profán ész nem igazul,

Lélekké magától nem lesz,
Csak új hazugságot keres,

Hogy az iszapban mászhasson,
Üdvösséget ne láthasson,

S találjon mérgezett kutat,
Izzadságos tévutakat...

Sohasem okul a világ;
Buta ideológiák...

 

Pedig

 
Karomba süppedt álmodások
sírását őrzöm, ringatom,
a szél csilingelése átfog,
az ég lehajló irgalom.
 
Sóhajok mosta távolokban
dereng talán az új világ,
akár a szívbe zárt hologram,
pedig: valóra vált imák.
 
Időnkön mintha fény forogna,
opálos burkát fejtve szét,
amíg az Isten óv, s mosolyra
tanítja bűnös emberét.
 

Csikicsuki hatvan felett

Csikicsuki hatvan felett;
Unatkozva nem élhetek.

Óráról óra,
Napra nap;
Nem pihen a bűvészkalap.

Az Őszelő komikuma;
Hullámvasút - egykapura.

Romantika - pengeélen;
A végén akár -
Túlélem...

Hol kisüt,
Hol meg elered;
Csikicsuki
Hatvan felett.

 

Ősz-ladikon, új vizeken

Ősz-ladikon, új vizeken
Sok új lehetőség terem.

Hogyha egy korszak lezárul,
Valahol új ajtó tárul.

Ami orozva múlik el,
Sajnálatot nem érdemel.

Ami elmúlt, tovalibben;
Anikómmal,
Holtig,
Ketten....

A láthatár most se pihen;
Ősz-ladikon,
Új vizeken.

 

Kifosztottan

Mezítlábas 
nyári napnak 
már csak csurran melege, 
a zöld lombú 
akácfának 
rozsdát sír a levele. 
Elnyílt szirmok 
temetője 
kiskertemben az avar, 
réglehullott 
álmot bújtat; 
lombszőnyeggel betakar. 
Azúrkék ég- 
ólomszürke 
esőfelhők otthona, 
éjfekete 
árnyék nyúlik, 
harmatgyöngy a bocskora. 
Könnyű szél fut 
kergetőzve, 
borzolja a bokrokat, 

Új világkorszak küszöbén

Új világkorszak küszöbén
Sír az öszvér,
Bőg a tehén.

Igazi, járható utat
Kelet vagy nyugat nem mutat.

Ragacsos, makacs, viszketeg
Utópiákban fürdenek,

Köztük könyörtelen harag;
Mint anyag,
Meg antianyag.

Fellegek a Jövő egén;
Új világkorszak küszöbén...




 

Vízöntő az őszi égen

Vízöntő az őszi égen,
Fellegek közt, ahogy régen.

Mára sem lett minden kerek;
Vénülnek az őszi egek.

Csak jó házi csillagképek
Között pihen meg a Lélek.

Kis örömök, nagy sikerek,
Míg szív dobog, bármi lehet.

Isten hallgat nagyon mélyen;
Vízöntő az őszi égen.

 

Oldalak