Tunéziai Életképek - 2. A hajnal

Sfax is most mélyen alszik, de néhol egy víg, hangos bár,

az utcák csendesek lettek, mindenkit otthona vár.

Az árusok alig szólnak, csendesen pakolnak már,

hisz álmodik még a vevő és angyalországban jár.



Van, aki mégis felkel, hisz tevéje őreá vár,

nélküle ma sem múlhat el, a napi vásár-bazár.

Lesz ott majd ruha és kagyló, gyöngyékszer és karkosár, 

házhoz is szállít sietve, majd a friss piacfutár.



Egyszer csak megáll a munka és felébred mindenki már,

az ország apraja-nagyja a hajnali imára vár. 

Imaszőnyeg kiterítve, mind keletre egyformán áll,

az egész arab ország felett, a minaret hangja száll.



A tevék is falnak már sorban, kaktusz leveleket,

csak így tudják elviselni a rájuk rótt terheket.

Kelet felől a tenger felszíne, mint fényes tükör,

pajkosan játszik két csónak, s bennük több halas vödör.



Reggel itt minden lakost szeretet és béke jár át,

a nyíló hibiszkusz is lassan megmutatja magát.

Ima után a hajnal, szép, meghitt és igaz varázs,

lassan a nap is felkel és sugara, mint a parázs.