Tunéziai Életképek - 2. A hajnal
Sfax is most mélyen alszik, de néhol egy víg, hangos bár,
az utcák csendesek lettek, mindenkit otthona vár.
Az árusok alig szólnak, csendesen pakolnak már,
hisz álmodik még a vevő és angyalországban jár.
Van, aki mégis felkel, hisz tevéje őreá vár,
nélküle ma sem múlhat el, a napi vásár-bazár.
Lesz ott majd ruha és kagyló, gyöngyékszer és karkosár,
házhoz is szállít sietve, majd a friss piacfutár.
Egyszer csak megáll a munka és felébred mindenki már,
az ország apraja-nagyja a hajnali imára vár.
Imaszőnyeg kiterítve, mind keletre egyformán áll,
az egész arab ország felett, a minaret hangja száll.
A tevék is falnak már sorban, kaktusz leveleket,
csak így tudják elviselni a rájuk rótt terheket.
Kelet felől a tenger felszíne, mint fényes tükör,
pajkosan játszik két csónak, s bennük több halas vödör.
Reggel itt minden lakost szeretet és béke jár át,
a nyíló hibiszkusz is lassan megmutatja magát.
Ima után a hajnal, szép, meghitt és igaz varázs,
lassan a nap is felkel és sugara, mint a parázs.