Néhai vörös csillagok

Néhai vörös csillagok

Meddő emléke kavarog.

Égi felség stilizálva,

Rossz jelképpé degradálva

Zászlón,

Sapkán,

Épületen

Megjelent, ha kellett, ha nem.

Néhai vörös csillagok;

A Múlt éhes gyomra korog...

Világforradalmi dogmák

Már önmagukat siratják,

De új "eszme" akad máris;

A sátán ma - liberális.

Néhai vörös csillagok

Műanyag mítosza makog.

Osztályharcos világbéke

Süllyesztőbe került végre,

De a régi szimbólumok

Helyén máris új acsarog.

Néhai vörös csillagok

Aurája már nem ragyog.

Szenvedések áradatát

Látta miatta a világ.

Talán kiderült azóta,

Hogy rossz a doktrína-kvóta,

S az édeskés utópiák

Nyomán sosem lesz jobb világ.

Néhai vörös csillagok;

Az ateizmus nem csacsog.

A doktrínának nincs lelke,

Társa sincs, aki felelne,

Csak mindentudó egója.

Útjait makacsul rója,

A papír-elvnek nincs vétek,

Nem számít az emberélet...

Néhai vörös csillagok

Nyomában szellem sompolyog.

Minden modern globalizmus

Forrása a kommunizmus.

Aki a nemzetek helyet

Világállamot emleget,

Identitást lop, elragad,

És cserébe semmit nem ad.

Néhai vörös csillagok;

Az égbolt nélkülük ragyog.

A profán emberistenek

Rég semmiben fetrengenek,

Leszedték a képeiket,

Hangjukra a Jövő süket.

A szerencse ma is forog;

Néhai vörös csillagok...