Már nem tudom hányadik...

Beküldte Toma - 2011, november 7 - 10:25

Újabb tavasz, nem tudom hányadik,
Elér tán a végtelen számokig,
Kezdés újra, örökkön előre,
Ifjú gidaként kapok erőre,

Téli sebekre hűs patak vize,
Lendít átal gyors paták ereje,
Illatos mezőre széna csábít,
Suta szemedben szerelmed látszik,

Maradnék melletted örök társként,
Agancsunk tartana erős zárként,
De távcsőben látszanak pettyeid,
Orvvadász golyó gyorsan leterít.

Újabb nyár jött, nem tudom hányadik,
Búzamező leng messze távolig,
Ért magom bennem, szemet repesztek,
Szél cibál, szórom magam tinéktek,

Lányok, kik selyem kezekkel húznak,
Tövemnél dús ajkaitok súgnak,
Száll szerelmünk széles e határban,
Magjaink nem rabok már raktárban,

Gazdag földben fordulnak termőre,
Vágyunk a hűsítő nyári esőre,
De szürke csordafelhő érkezik,
Bikák patája rajtam ítélkezik.

Újabb ősz jött, nem tudom hányadik,
Benne jutottam el hiányodig,
Sárgultam én is, szakadtam ágról,
Szél vitt tova, sodort el a fától,

Eső verdeste száradt bőrömet,
Könnyel mosta szikkadó lelkemet,
Kívül vizes ablakra tapadtam,
Magam tartottam köröm-szakadtan,

Hátha te vagy a meleg szobában,
S utam vége, szerelmem karjában,
De rideg és kimért fehér kezed,
Elválasztott, és a tűzbe vetett.

Újabb tél jött, nem tudom hányadik,
Megkímél tán, s nem jutok síromig,
Hó alatt neveltél zsenge hajtást,
Felettem rideg hó, fehér palást,

Napot várom olvassza szemfedőm,
Halvány ereje sugár-delelőn,
Olvaszt felettem tenyérnyi tavaszt,
Rügyecském apró levelet fakaszt,

Gyökerem átfagyott talajt ragad,
Zöldellő eremben élet fakad,
De fekete csőrű halál-madár,
Varjú mar, s életemnek vége már.

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2011, november 7 - 10:40

Toma, szándékos a zsoltárszerűség?

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Toma

2011, november 7 - 13:14

Szerettem volna rövid, himnikus, természeti képeket előtérbe állító sorokba fogni a körforgást, és ami még benne van, a szerelmet...

Ebben a tekintetben feltétlenül tudatos volt... A négy évszak három verszak és a visszatérő kezdő sorok is ezt erősítik (recitátum jellegüknél fogva).


lnpeters képe

lnpeters

2011, november 7 - 20:34

Csak ízlelgetem. Zsoltárszerű, balladaszerű, dalszerű. Igen, valóban van benne valami himnikus, bár a forma annak határozottan ellene játszik.

Szeretem, amikor egyszerű formában, egyszerű képekben valami nagyon koncentrált, nagyon mély tartalom rejlik...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Sea (nem ellenőrzött)

2011, november 7 - 12:00

Számomra olyan volt, mintha két verset olvasnék...

Valahogy egyszer már lezárult és újra...

Nagyon magas mércéjű vers, csodaszép, mély érzésekkel...

Gratulálok.

Weinberger

2011, november 7 - 12:23

Egy kerek év, négy évszak, évszakonként három-három hónap (versszak), versszakonként négy-négy sor (hét). Minden évszakban más-más szereplővel történik meg szinte a teljes élet: tavasszal egy őzgidát, nyáron egy búzakalászt, ősszel egy falevelet, majd télen talán egy hóvirágot kísérünk el az elmúlásig. Úgy észlelem, hogy a történet minél költőibb elmondása céljából komoly engedmények tétettek a forma oltárán; ez a szerző szuverén döntése. Ezért én, mint olvasó úgy döntök, hogy az elemzéshez ilyen esetben a társaim jobban értenek.

Toma

2011, november 7 - 12:40

Köszönöm kedves Miki, tudod hogy szeretem minden egyes ertekelesedet, akkor is, ha formabontó vagyok :) kérlek írd le akkor is, ha teljes mértékben a tartalomra koncentraltam, Es a ritmust emiatt elhagytam, ebben igazad van.
Én vilag életemben formabontó, kísérletező voltam Es vagyok, de mint mondtam, a te latasmodod nekem akkor is kincset ér...


Toma

2011, november 7 - 19:55

Köszönöm Joe nagyon a kiegesziteseidet, halas vagyok érte. Először az agancsrol, mert írtad nem erted. Apám Vadász volt, igy sok trofeank volt az előszoba falán. Amikor egy-egy agancs eltört, vagy elvesztette egy állat az erdőben, akkor hozzam is került játékra. Az agancsokat remekül össze lehet akasztani, gondolom te is láttad, mikor küzdenek... Abban igazad van, hogy a sutanak nincs agancsa, de van olyan fajta (azt hiszem a dam, vagy a ren) amelyiknel mindkét egyednek van... Annyira tetszett a kép, hogy ezt bevallaltam... (ha két aggancs osszeakad akkor ugy tart mint egy lakat, gyakran le is törnek ).

Atal - teljesen hétköznapi szó, szerintem, én falun, vagy régies beszédben sokat hallottam, használata nekem magától értetődő. Által jelentése mas, azt jelenti hogy valaki által létrehozott valami...


Toma

2011, november 7 - 20:07

Igen lehet...
Nem tudom, az a kép van előttem amit írtam.
Van esetleg mas javaslatot rá? (mert eddig mas ezt nem említette ) én is meggyőzhető vagyok ha tudsz jobbat :)


Toma

2011, november 7 - 20:27

Köszönöm Ildi. Lehet. En sok helyen olvastam igy, által-t sehol sem es nem is hallottam..


Toma

2011, november 7 - 20:30

Kedves Joe, mindegyiket köszönöm. A kép annyira erős bennem, gyermekkori, hogy nehez nekem megválni tőle. De ígérem, töröm a fejem.


Toma

2011, november 7 - 20:43

Pettyes a suta... De lehet mindkettő, itt van nem messze tőlünk egy telek ozzel, kutyasétáltatás közben meg szoktuk nézni, mind pettyes (ha suta ha bak).
Jol értelek?
Hogy rögtön utána írjam a magos versszakot? Akkor elmaradna a recitatum: nem tudom hányadik.... Kezdettel . De lehet hogy nem jol ertem.
Fantázia kell, akar piszkos akar tiszta :) ha kétértelmű, vagy egy kicsit a szürke fele húz, az nem volt szándékos, Es nem vállalok érte felelősséget :))


Toma

2011, november 7 - 23:01

Nekem meg ahogy repülési szoftvereket tesztelek? :)
Joe, halas köszönet a sok ötletért...


Justice

2011, november 7 - 22:29

Huncut kis természetrajz. Gratulálok.

Cseri János

Toma

2011, november 7 - 23:02

Nem annyira huncut ez mint amilyennek látszik.


Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)

2011, november 8 - 05:24

Komoly ez, nagyon is komoly.

Tetszett.

Toma

2011, november 8 - 11:44

Köszönöm Ágota.


Zajácz Edina

2011, november 16 - 10:20

"Újabb ősz jött, nem tudom hányadik,
Benne jutottam el hiányodig,
Sárgultam én is, szakadtam ágról,
Szél vitt tova, sodort el a fától,"

Szép és igényes írás, tartalmas. Nagyon tetszik:)