Látod... (a májusi pályázat 2. helyezettje)

A gép emészti rég a tested;
ruhád avítt, a bér csekély,
szekál a pénz: - csak szórj, te vesztes! -
de gyermekedre költenéd…
Naponta szomjazod nagyoknak
elérni szellemét, de tollad
soványan ír csupán, mit ér,
ha éhes gyomrod enni kér.
Csodák helyett pofonra ébredsz,
kivársz, esély ma, jól tudod,
csupán az optimizmusod.
Nem sejtheted, hol árt az élet,
világra jó vajúdva jön,
s a gépen versbe zár a könny.