Imám az Istenhez!

Emberek felemelője,

A mindenek megteremtője,

Válaszolj egy kérdésemre,

Hisz hozzád szólok választ kérve!

Sok mindent láttam,

Mit magamnak kívántam.

Az lehet, hogy sokat sírtam,

De végül mindig felálltam.

Nézz le rám s mondd meg,

Mért így alakítottad életem?

Bolyongtam a világban névtelen

S kerestem az életem.

Hosszú harcokat éltem át,

Szívem tűzére mindig raktam fát.

Szemem már tisztán lát,

S végre megkaptam, mi nekem járt.

Nézd! Nézd mily boldog már szívem,

Hisz van kinek odaadnom lelkem!

Sebeim ápolgatja lelkesen.

Már tudom, ő az, ő a végeztem.

Megnyertem a csatát,

Ezzel együtt a trófeát.

Fejünkön látom a koronát .

S kezünkben a boldogság titkát.

Istenem küldd a választ kérlek!

E kérés ima, mi már a részed.

Hajóm tudom, többet nem kap léket,

Mert vele boldog életet élek.

E vers legyen bizonyítéka annak,

Hogy szerető szívek igen is vannak!

A válaszod, ha kell, egy életen át várom,

én nem beszélek a falnak!

Az utolsó versszakot veheted akár egy

utóiratnak!