Csörgő könnyek, avagy a tájpóhasznosítás alapjai kezdőknek

Kamper Gergely barátom fordító, a facebookon rendszeresen frissítésben közli a munka közben elkövetett tájpóit, azaz elírásait, elütéseit.

Egy szeptember este talált tájpó -meglátásom szerint-, remek hangulatfestő szóösszetétel;

"csörögtek a könnyei"

Elolvastam, megindult a vezérhangya a buksimban, picit szöszmötölt aprócska csápjaival  az idegpályáim között, majd eme versikét találta:

Daccá fagyott a bánat könnye,

jégcseppet csörrent a pilla; 

mosoly-hazug sóhaj sarkán surran-gördül tova. 

Megírtam neki hozzászólásban a szösszenetet, rámutatva arra, hogy néha a hibák újszerű képi kifejezőeszközt adnak egy amatőr betűrakosgató kezébe.

Reakció: a következő tájpójából pajzán bökverset kell írnom hexameterben.

Szűzanyám!

Én még sosem... ilyet... de tényleg... egészen belepirulok, még a gondolatba is.

:)

Gondolkoztam rajta azóta, hogy tudnám-e folytatni a versikét.

Tudnám.

De minek, miért, kinek?

Jó ez így töredéknek,

múlandó melankólia

harmatos hangulatcseppjének.

Azonban tervbe vettem, hogy ezentúl az elkövetett tájpókat -amolyan csuklógyakorlat képpen-, megpróbálom feldolgozni.

Majd meglátom milyen sikerrel tudom értelmezhetővé hegeszteni őket :)