Atlantisztól fél a végzet

Atlantisztól fél a végzet;

Győzhetetlenné enyészett.

 

Az óceán mélye rejti,

De a világ nem felejti.

 

"Progressziós" dogma-sereg

A hírétől is retteghet.

 

Se Biblia,

Se tudomány

Nem ár az Igazság nyomán.

 

A régi Emberiségek

Ugyanezen Földön éltek,

 

De - nagy úr a teória!

Ők - "nem is léteztek soha!"

 

Emléküket is tagadjuk,

Csak az ős-majmot kutatjuk.

 

A kiherélt történelmek

Hamis jövőre nevelnek. 

 

Íróasztal-távlatokkal

A Történelem megrokkan.

 

Egyenes vonallá rázva,

"Fejlődésre" magyarázva,

 

Dogma-korszakokra osztva,

Jelentésétől megfosztva

 

Éhezik a História,

Nem ad igaz Jövőt soha,

 

S mint a szárnya szegett madár,

A Jelenből - Múltba talál...

 

Atlantisz, mint a mostoha,

Apokrif Múlt szimbóluma

 

Máig tartja mítosz-várát,

Állja a dogmák ostromát.

 

Vérzik a doktrína-készlet...

Atlantisztól fél a végzet.