A tó és az erdő

 

Legszebb ruhádat vetted fel megint:
álmodó sárgát s izzó vöröset -
szomjazó szemem ma is rád tekint,
tán rajzolsz még rám új vízköröket.
 
Hűen tükrözöm színed, mosolyod,
érinteném még ujjaid hegyét,
mert a sziklán túl vad köd imbolyog,
s holnap meglehet, havat küld az ég.
 
Az ősz szórja még langyos kegyeit,
míg mély csendemmel váltig küszködöm,
vizembe dobod lombékszereid,
s eláraszt fentről lila fényözön.
 
Te már tudod: a dal mind illanó,
ágadról eltűnt a zajos sereg -
telet várok, hogy takarjon a hó,
és rám borulsz majd ismét reszketeg.
 
Egymás mellett így élünk, változunk:
te fölém nősz s én mind kisebb leszek -
sorsom lettél, hisz összetartozunk.
Lásd, körbevesznek némán a hegyek.

 

CsatolmányMéret
Kép ikon A tó és az erdő.jpg193.66 KB

Hozzászólások

Ildi, a vers természetesen ismerős. Már az első olvasás után is utaltam lehetséges javításra (második, negyedik és hatodik sor). Akkor most javaslatot is teszek rájuk:

Legszebb ruhádat vetted fel megint:
álmodó sárgát s izzó vöröset -
szomjazó szemem ma is rád tekint,
de ölelésről szó már nem lehet.
 
Hűen tükrözöm színed, mosolyod,
érinteném még ujjaid hegyét,
mert a sziklán túl vad köd imbolyog,
s holnap, meglehet, havat küld az ég.

A javaslat lényege a ritmus egységesítése: így minden sor utolsó előtti szótagja röviddé válna. Természetesen a végleges szavak megválogatása a szerző dolga.

lnpeters képe

Szép a vers, és egyetértek Miklós gondos és végtelenül jó érzékű véltoztatási javaslaaival.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

lnpeters képe

Csuda, tudja, egyre többször olvasom, nekem annál jobban tetszik. A negyedik sornál jöttem rá, hogy nem először olvasom, de nagyon szép, és benne van Ildikó sajátos világszemlélete.

Számos versedet olvastam már, és nagyon tetszenek.

 

Pete László Miklós (L. N. Peters)