A szelíd őszi reménykedés hona

 

A szelíd őszi reménykedés hona,

A tűzhely ezüst füstje Égbe száll,

Meghitt napfényben csillog a kapuja,

Ott bent az Isten

Jövőt kalapál.

 

A szelíd őszi reménykedés hona,

Érik a gyümölcs a ház udvarán,

Alkonyat tájban készül a vacsora,

Őszi teríték

Isten asztalán.

 

A szelíd őszi reménykedés hona,

A körtefákon sárgul a levél,

Isten nem számít fel kamatot soha,

Csak a megalkuvó

Marad szegény.

 

A szelíd őszi reménykedés hona,

Csöndes, szomorkás őszi zene szól,

Cipőnk talpán még a közelmúlt pora,

Valaki mindig

Boldog

Valahol...

 

A szelíd őszi reménykedés hona,

A tűzhely ezüst füstje Égbe száll,

Meghitt napfényben csillog a kapuja,

Ott bent az Isten

Jövőt kalapál.