A rézharang álma
Beküldte hzsike - 2020, október 7 - 18:22
H.Gábor Erzsébet
A rézharang álma
A dombok lágy ölén, egy éltes templom áll,
a tornya égbe nyúl, hol tág a láthatár,
a hegy vigyáz reá és néhány vén fenyő,
s a nap ragyogja át, a fény, az éltető.
A hófehér falak már szürkés árnyúak,
a tornya, - régi éke - foltos hattyúnyak,
hű tanyára lelt ott, egy árva vadgalamb,
és néma társa lett a rozsdás rézharang.
Nem kong már, mint régen, az érces hangja holt,
pedig mint az égbolt, az, olyan tiszta volt.
De ha jön az éjjel, s a leple ráhajol,
álmában, dalára, a visszhang válaszol.
2020.10.06.
(Versemet, Koltay Zsuzsa Erdélyi táj. c.
gyönyörű festménye ihlette.)
Hozzászólások
Haász Irén
2020, október 11 - 15:54
Permalink
A vers is gyönyörű, Zsikém,
A vers is gyönyörű, Zsikém, nem csak a kép!
lnpeters
2020, október 11 - 17:33
Permalink
Kép és vers gyönyörű
Kép és vers gyönyörű összhangot alkot! Gratulálok, drága Zsikém!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2020, október 11 - 18:01
Permalink
Drága Irénkém, drága Laci,
Drága Irénkém, drága Laci, nagyon szépen köszönöm.
Ölellek benneteket. :)
Csilla
2020, október 11 - 20:44
Permalink
Szép, de nagyon szomorú témát
Szép, de nagyon szomorú témát verseltél meg a kép alapján. Sajnos egyre több templom visszhangzik az ürességtől odahaza, de itt is...
Ölellek:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2020, október 12 - 15:06
Permalink
Ez így igaz, Csillám.
Ez így igaz, Csillám. Köszönöm szépen
Ölellek én is. :)