A régi csillagistenek

A régi csillagistenek
Nélkül az éjszaka hideg.

Távoli tűzgolyóbisok
Parányi fénye imbolyog

Helyettük a nyári égen,
Túl mítoszon, szenvedélyen,

És ha csillag hull valahol,
Az is csupán egy - meteor.

A régi csillagistenek
Valahol a profán felett

Várakoznak, túl a Téren,
Sajnálkozva, de - kevélyen.

Sejtelmes körvonalaik
Mögött Régmúlt várakozik.

Űrtávcső nem észlelheti,
De az ember észreveszi

Őket, ha látni akarja,
És - ha profán nem zavarja...

A régi csillagistenek
Nem öncéllal kísértenek.

Őriznek ősi Titkokat,
Álmodnak régi Álmokat.

Egek kulisszái előtt
Látnak Múltat,
Adnak Jövőt.

A Föld - születés, számadás...
Az Ég -
Örök Feltámadás...

A régi csillagistenek
Sírnak, mert a világ beteg.

Ősi égi képeiket
Már nem látják az emberek.

Tejúton nincs bank, se kocsma,
A Múltat nem marja rozsda.

Se osztalék, se jutalék.
Mégis felül marad az Ég.

A régi csillagistenek
Látnak próbatételeket.

Az előző emberiség
Nem élt meg egy újabb misét.

Hogy volt-e még előtte is,
Az már rég nem aktuális.

Ha elbukunk, le nem esnek,
Csak - minket is elfelednek...

Az éjszakai Ég alatt
Nekik küldetésük marad...

Túl az Időn örvénylenek
A régi csillagistenek...