A Lét végső határán át

A Lét végső határán át
Sose szárnyalhat a világ.

Útját arra nem veheti
Az se, aki azt képzeli.

A halálon túlt képzelve
Leírhatjuk - de csak élve.

A Lét végső határán át
Nem lőhetünk ki rakétát.

Hiába is kutatgatja
Bármi csúcstechnológia,

Mert a Lét végső határán
Fennakad minden tudomány.

A Lét végső határán át
Nem mehet az anyag tovább,

A téridő a hazája,
Megvan a maga határa,

Nem Isten, aki kiszabta,
Hanem csak az anyag maga.

A Lét végső határán át
Át sem tud lesni a világ.

A sárgolyó áll, vagy "halad",
A Törvény - odaát marad.

Szabadon tehetünk
Csodát,
De - nem léphetünk oda át.

Emberi Szabad Akarat
Nem dönt le örök falakat...

A Lét végső határán át
Éneklik a Lélek dalát,

S Mítoszok örök honában,
Langyos, bíbor éjszakában

Szerelemből Jövő fakad,
S megifjodik az Akarat.

A Lét végső határán át
Az Öröklét - meleg kabát.

Akit a Szent Idő áthoz,
Leül - Isten asztalához.

Sztüx,
Léthe,
Vagy Eridanosz...
A Lélek - Istennek áldoz...

A Lét végső határán át
Őrzik Isten minden titkát.

Tudják,
Mi az Élet,
Halál,
S hogy a Rend mindig helyreáll,

Hogy minden profán halandó,
Csak a Szent a maradandó.

Szentségtörő rögeszméket,
Félrehajít majd az Élet,

És Lélekben megtisztulva
Fordulunk Istenhez újra.

Csupán a képzeletünk lát
A Lét végső határán át.

Az Ég alatt,
A Menny alatt...
Ami Titok -
Titok marad.