A hajdani Néphadsereg

 

 

A hajdani Néphadsereg

Emlékek frontján tekereg.

 

Rég leszerelt állománya

Unokát hord óvodába.

 

Tünedeznek a laktanyák,

Centit már az Idő se vág.

 

A hajdani Néphadsereg

Múlt halovány vizén lebeg.

 

Öregek már nem szívatnak;

Vége minden gyakorlatnak.

 

Újonc a vigyázzt nem veri,

Nem botorkál részeg ÜTI.

 

Megszűnt a sok sikamika;

Béke a Múlt poraira...

 

A hajdani Néphadsereg

Emléke Múltunkban lebeg.

 

Kádári fél-szovjet világ,

Rossz operett-katonaság...

 

Ez volt Magyarhon valaha

Talán leggyöngébbik hada...

 

Minden fegyver orosz, fakó,

Tömeghadseregnek való...

 

A hajdani Néphadsereg

Után senki sem kesereg.

 

Nem kér már engedélyt senki

Sírni, vagy meghunyászkodni.

 

Sírt jókedvnek senki nem ás,

Nem lesz már több kimaradás.

 

A Hosimin-ösvényeken

Lábnyom nem, csak bozót terem.

 

A hajdani Néphadsereg

Után már csak rozsdahegyek...

 

Ikonikus Csepeleket

Már az utókor nézeget.

 

A PSZH-nyuszibuszok

Csepel-váltója nem kopog.

 

Magányos Ural a hóban,

Öreg Zil-ek a bontóban...

 

A hajdani Néphadsereg

Lelke halálba szendereg.

 

Hajdani tiszt elvtársakat

Nyugdíj-hivatal támogat.

 

Az őrhelyeket gaz veri,

A technikát rozsda eszi.

 

Foszlik sok keserves óra,

Ami marad:

Anekdota...

 

Múltba vesző vigyázzmenet...

A hajdani Néphadsereg...