Őszre hangol a Zenekar

Őszre hangol a Zenekar,
Vastagodni kezd az avar.

Bágyadtabb lett a napsugár,
Búcsúversét mondja a Nyár.

A felhőfront egyre dagad,
Holnapután Jövő szakad...

Nincs már Nyár álomvilága;
Kopog az Ősz valósága...

Intünk a távozó Nyárnak;
Nosztalgia-ködök szállnak.

Az álmaink íze fanyar...
Őszre hangol a zenekar.