Ősz hunyorog

Árnyak dúlnak, fények halnak,
felhő-pingált napba martak.
Levél remeg, holt ág reszket,
zajba zártan létvesztettek.

Hörög a lomb, sápadt sóhaj,
ősz hunyorog múló dallal.
Madár gubbaszt, szűkölt ének,
rejtegetnék messzeségek.

Érzék-torzan éned retteg,
perc a percre órát enged.
Magány kínnal zordan mordul,
sáridőben harang kondul.

Egek könnye marja arcod,
kopott lelked fényért kapkod.
Tavaszt vágyó illatárral
meddőn megbújsz a világgal.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kankalin!

Szép verset kaptam tőled, köszönöm.

Erzsike

Kankalin képe

Kedves Erzsike!

Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad. :)

Szeretettel: Kankalin

lnpeters képe

Sokdimenziós, kitűnő vers! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Kankalin képe

Köszönöm szépen, Laci!
Örülök, hogy így gondolod. :)

Szeretettel: Kankalin

Haász Irén képe

Szép, szívesen olvastam.

Kankalin képe

Köszönöm szépen, Irénke! :)

Szeretettel: Kankalin

hubart képe

Mozgalmas őszi képet festettél, kedves Kankalin, ahol az árnyak dúlnak, ott biza a fények halnak, s mit tehet az ember, már a majdani tavaszra gondol... Szép versedet örömmel ovastam!  :) 

 

Kankalin képe

Köszönöm szépen, Feri! 

Az ősz már csak ilyen. :)

Szeretettel: Kankalin