Ámulat

Beküldte egyszeruen - 2021, augusztus 9 - 20:53

 

Mintha szurdok nyílna fényözön nyomán,

és fák között az út hasalva nézi.

Lombok árnya lenn, mint földi zongorán, 

 Bartók csodás „Madárdal”-át idézi.

 

Dús meleg ölel, s mi ébredt oly korán,

most csönd odúba bújik. Szélen régi

gally időz, ruhája társa homlokát

simítja álmatag, hajolva félig.

 

Megpihen, tűnődik régi önmagán,

mi is volt hajdanán; magonc danája

mára szép korúra vált, de már legyint...

 

Elrévedek, és a kép magába zár,

összeolvadok vele. Lelkem járja

át ecsetvonáson tája rejtekit.

 

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2021, augusztus 11 - 08:37

Sok igen szép motívum van ebben a versben.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

egyszeruen

2021, augusztus 11 - 11:56

Köszönöm szépen, hogy

értékekte leltèl a gondolataimban!

Vuts Józsefnè (egyszeruen)

Kankalin képe

Kankalin

2021, augusztus 21 - 19:26

Kedves Egyszerűen!

Ismerem néhány versedet, megállapítom, hogy egyre könnyedebb stílusban írsz. Kezded szabadon beleengedni magad a sorokba. Ez jót tesz a tartalomnak, mert érthetőbb.
Mindig van min javítani, itt például leginkább a rímeken lehetne, de összhatásában élményt nyújt a szonetted.
"Bartók csodás Madárdalát idézi" - így írnám, nem kell idézőjel, felfeded a szerző kilétét.
Olykor ilyen apróságokon múlik, hogy még gördülékenyebb és élvezhetőbb legyen, amit szeretnél átadni.
A "csöndodú" egy szó.
Nem könnyű "lazának" lenni, én már csak tudom. Ezt is gyakorolni kell, de minél többet írsz, annál jobban ráérzel majd ennek ízére.
Örömmel olvastalak! :)

egyszeruen

2021, augusztus 22 - 18:33

Kedves Kankalin!

Köszönöm szépen az útmutatatásaidat, javaslataidat, mindig örömmel veszem!