Akkor még

Akkor még nem tudtam, mit is ér a szó,
s nem tudtam azt sem, mit illik, mi való,
bohókás Nagyapám miről is mesél,
míg szőke fürtömet csigázta a szél.
 
Nem hittem el azt, hogy elhagy valaha,
eljön majd a perc, és elakad szava,
játékból hódolva sose "kalapol",
s fentről hallgatja a dalom valahol.
 
Azt sem hittem el, hogy vigaszt nem nyerek,
s hogy kifosztott sorsomtól ennyit szenvedek;
szívszaggató imám meghallod talán,
 
annyira hiányzol, drága Nagyapám!
Álmaimban olykor gyermekké leszek,
s arcomhoz szorítom gyenge, vén kezed.

 

Hozzászólások

Kedves Erzsike...

Nagyon megható...szinte gyermeki a hangnem....tiszta...szeretetre méltó...

Örülök, hogy olvastalak..

Pilla

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Pilla. Én is örülök Neked.

Szeretettel:Zsike :)