Vörösmarty

Sírod elé borulunk, hogy a hőst koszorúzzuk imánkkal;
voltodat őrzi a nemzeti gyász, örök ünnepi gyászunk;
lázteli, gazdag erőd zabolázta a nyugtalan elméd,
szélesülő érzéseidet formába ölelni
mélyrehatóbb tudatot követelt s lánglelket igényelt;
nyelved, az érzett szó erejének az összegezése.
Ímhol a gondolat, érv, mese, új szavak ,új magyar,új nyelv,
melybe iromba világok fényteli színe beömlött.
s úgy terebélyesedett el, akár csak a lelked erői.
Benned a hősi legendák hős eseménye világol
példaadó szépségül a büszke, nemes, magyar agynak:
Dallamod ötvözetével igézed a lelket, a képek
dúslakodó, szoros áradatával adod gyönyörünkre.
Régi dicsünkkel idézed a hősi, magyar szerepünket:
Védeni ó Európa nagy és kicsi nemzete létét
(Századok óta fizetjük az áldozatunkkal adónkat!)
Lelkedet áldjuk, amíg irodalmadat áldja az emlék!

Bús, gyönyörű és büszke kiválóság a nagyok közt!
Honszeretetre fogant elemésztő isteni téboly,
mígnem a nagyszerü gyötrelem általi ős-kataklizma
végzetes átka vetült tereád lelked kiborítva!)
Műveid útmutatója a táltos, örök, magyar eszmény
s gyászteli hálaimánkban örökre idézzük a lelked!

(Újítva: 2O12 jan.18) Wellington 2009-10-25