Visszanyúlt értem...

Őrzöm csendjét egy régi percnek
mely visszanyúlt értem, ismerős
emlékszel ugye - mozdulattal
ölel míg suttog: Itt az ősz...

Akkor is ősz volt, hajnalonta
a vizek fölött már kék ködök
pipáztak, és a nádasokba
susogó bánat költözött.

De a pincékben már forrt a bor,
és anyám nyugtázta meddig ér
a bor nélküli napok csöndje:
Karácsonyig tán elkísér...

Számolta még: A borjú árát
tavaszra talán visszahozza
a csűr mögött az ingyen kaszált
kerekre rakott szénaboglya.

A süldőt pedig karácsonykor
levágjuk majd, és lesz szalonna,
kolbász, és ha a tyúkok tojnak,
tojás is jut a jobb napokra.

A Jóisten majdcsak megsegít!
fohászkodott, és mondogatta
a száz imából meghallgattat
száz s elér a csillagokba.

Bár ettől még voltak szűk napok
rozsdás reményű hosszú őszök
után szegényes telek jöttek,
vékonypénzű ismerősök...

Őrzöm csendjét egy délutánnak,
mely visszanyúlt értem, és konok
emlékszel ugye - mozdulattal
ölelnek most a tegnapok...