Veszekszem

 
Megint veszekszem.
A sértettség makacsul megtapad bennem,
mint szőnyegrojtok közt a macskaszőr,
te meg úgy tudsz nézni bambán-meredten,
hogy kihoznád az állatot bárkiből.
Hiába dünnyögsz, hogy nem bírod a drámát,
én kinyúlok egész az ideghatárig,
míg te várod a pillanat halálát
és azt hiszed, magától lesz jobb a másik.
Miattad vagyok most csonka és erőtlen,
de, ha magamtól leszek majd egész,
vigyázz… ha most kiszöksz belőlem,
a holnapba már nem biztos, hogy beférsz.
Mindig ez van. Én mondom, te ígéred.
Csak fűzöm a méregszálakat magamban,
aztán leporolok egy álomképet,
hogy azt  szívemhez igazítsam...
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez! :)

 

Mysty Kata képe

gratulálok, Ritám kérlek szokjál le..... , válts szeretetteli  vitára! Puszillak!

Nem jó házsártosnak lenni,

a békét szeretet veti.....

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"