Végzetes csók

Rabolj el engem, úgy szeress,
vágyad lángjában égjek el,
legyen bár frigyünk végzetes,
félmegoldás nem érdekel!

Nem kell a biztató barát,
untat a halk szavú rokon,
ki megosztja velem baját
együtt pendülve húrokon.

Én nem kutatom, hogy ki vagy,
csak annyit kérek, légy enyém;
nászi máglyán az agy kihagy,
a szív csordultig telt edény.

Tűzforró álmot akarok!
Ölelj! Jégszívem kőkemény…
Nászdalra fel hát, angyalok!
Az lesz a legszebb költemény!