Tűzben

Nem vágytam még így a csókra.
Melegre, mit adhat gyufaláng.
Arcomtól a Hold fakó ma,
bennem gyújtotta fel sugarát.

Összefonódom a tűzzel,
nászunk égig kúszó láng-spirál.
Csak a bíbor hajnal űz el,
ha egy angyal reggelt trombitál.

Aláhullunk akkor némán,
tarló tövén izzik a mámor ,
szemed fáradt fénnyel néz rám,
s íriszemet takarja fátyol.

Hamvad bennünk lassan a tűz,
fekete pernyéje táncot jár.
Halk sóhajom messzire űz,
lelkemet várja fehér oltár...
 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Edina!

Szeretettel gratulál a szerkesztőség a versedhez!

Köszönöm! :)