Tengerkék

 
Ólomlábakon járnak az évek,
Sáros bakancsok szívemre lépnek.
És a kék madár, oly messzire száll,
Elnyeli némán a látóhatár.
 
Megfogom neked! Már a karomon ül!
De mire felnézel…huss! Elrepül!
Keresem, várom, eltűnt nyomtalan.
Felhő úszik az égen hangtalan.
 
Esőcseppeket szórnak az egek
Lassan oszlanak a vad fellegek.
Félénk napsugár áthatol köztük,
Egy szivárványhíd ragyog fölöttünk.
 
És látod? Rajta ül a madár!
Te csak nevess! Majd a válladra száll!
Kékre festi rögtön az égboltot
Kacagnak ránk föntről a csillagok.
 
Kéklő végtelen, kéklő messzeség!
A távolság oly csábító, oly szép!
Elérhetetlen csodákról dalol,
Míg a béke szunnyad tán valahol.
 
Virágokat rajzolok a porba.
Béke-virágok. A szél elfújja.
Harmatból épült szeretet-házam
Felszívta a Nap, nagy most a károm.
 
Halk-szelíden morajlik a tenger
Benne Krisztust látom a kereszten.
Jóságos arca tiszta, mint az ég.
Mely kék lesz megint. Olyan tengerkék.
 
 

Hozzászólások

Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok versedhez és a Parnasszusra kerüléséhez!

 

Juci képe

Kedves Csilla! Nagyon szépen köszönöm!

Blank Judit