Szemben az osztállyal

Ők harmincvalahányan,

Én pedig egyedül,

Akónyi őszi musttal

Egy csepp óbor vegyül.

Szentély az ember lelke,

S oltár az ismeret;

S a legfőbb tudomány az,

Hogy a világ szeret.

Ha minden tanítványom

Az Ég felé viszem

És élni boldogítom;

A dolgom jól teszem;

Itt minden másnak látszik

Annál, amit jelent,

Tanár csak önmagának

Adhat elégtelent.

Olyan világ jöhet még,

Hogy nem lesz iskola,

De nevelés, ha nem lesz,