Szélszerelmem

Ásított a vén hold unalmában,
szökik tőle már a csitri szél.
Tópartra visz engem is a lábam,
bennem egy dal halkan zöngicsél.

Ölelésre vágyik most a szívem,
erénycsősz a magány, visszatart.
Faricskálok tétován egy rímen,
talpam alatt mállik már a part.

Holdapót rég elnyomta az álom,
a széltől friss csókot így lopok.
Búcsút intek, s a tó tükrén látom,
irigykednek fent a csillagok.