Szégyenlősen

 
Akkor nem volt szégyenlős a reggel,
arcok, kezek járták combjait,
és egy hang belül - szeretned kell…
mindig… muszáj valakit.
Aztán üres lett a reggel,
árnyak, bilincsek, börtönök,
és a kulcs a zárba
már réges-rég beletörött.
Feszítővasat ide!
Szakadjon ki a helyéről minden!
És én kitéptem a szívem is,
mert nem volt kinek megőrizzem.
Az meg ott hevert a porban,
arcok, kezek vették körbe,
és csak te láttad, hogy ott van,
szégyenlősen, összetörve.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!