Suttog az avar
Beküldte lewis51 - 2017, július 17 - 12:14
Lehull a levél.
Oly egyszerű a képlet:
az ág búcsút int,
átengedi a szélnek.
Sebesen szárnyal,
azt hihetnéd, hogy élve.
De csak a remény
kapaszkodik az égbe.
Végül is zuhan,
mert a világ szakadék.
Az elmúlt jelzi
a végtelen peremét.
Fekszik a földön.
Ennyi maradt a jövő.
Megpihen végre,
de nyughelye temető.
Megmozdul néha,
pedig halott már régen.
Suttog az avar
haldokló fák tövében.
Hozzászólások
hzsike
2017, július 17 - 12:16
Permalink
Kedves Lewis!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2017, július 18 - 20:40
Permalink
Kedves Laci!
Kedves Laci!
Nekem is tetszett e szép vers.
Erzsike