Sötét anya
Beküldte Bel Corma - 2011, november 13 - 12:37
Megszültél hát, rémálmok közt járó,
és tépett angyalszárnyakon szálló,
éj asszonya.
Lelkednek fagyos, hűs lángját tépted,
és néki az alkony csókját kérted,
sötét anya.
Mélabútól tompán izzó szemekkel,
testemet dermesztő, hűvös véreddel
bennem ragyogsz.
Szívemet rejti a szürkület fátyla,
és ki belép a homályba, meglátja,
mitől dobogsz.
Hozzászólások
Sea (nem ellenőrzött)
2011, november 13 - 14:57
Permalink
Kedves Bel Corma! Gratulálok
Kedves Bel Corma!
Gratulálok az első versedhez a parnasszuson!
Bel Corma
2011, november 13 - 16:27
Permalink
Köszönöm Sea, öröm itt lenni!
Köszönöm Sea, öröm itt lenni! :)