Sötét anya

Megszültél hát, rémálmok közt járó,
és tépett angyalszárnyakon szálló,
éj asszonya.
 
Lelkednek fagyos, hűs lángját tépted,
és néki az alkony csókját kérted,
sötét anya.
 
Mélabútól tompán izzó szemekkel,
testemet dermesztő, hűvös véreddel
bennem ragyogsz.
 
Szívemet rejti a szürkület fátyla,
és ki belép a homályba, meglátja,
mitől dobogsz.

Hozzászólások

Kedves Bel Corma!

Gratulálok az első versedhez a parnasszuson!

Köszönöm Sea, öröm itt lenni! :)