Rács mögött

Az oroszlán ült a párkányon,
a rigót nézte, amint messze száll.
Néha kinyílt a kórteremajtó
s beszólt egy hang: - Józsi mit csinálsz?
De Józsi csak nézett mereven,
és az oroszlán lett az esti látomás;
a rigó baltával kezében repked,
s Józsi nem csinált semmi mást
 ­— ült csendesen, néha biccent a feje,
vicsorra torzult mosolyban él —,
hatalmas üvöltéssel az oroszlánra ugrott,
ki a párkanyon fekve csendben henyélt.
A rigó röhögött, és rázta a baltát.
Orvosok futottak, az idomár is jött.
A nyugtató injekció megtette hatását,
és Józsi arcára kiült a közöny.
Az oroszlán sértve távozott,
és lett helyette új látomás.
A rácson belül élni unalmas,
csak a varjaknál divat az esti kárhozás.
A rigó maradt és baltáját feni   
Józsi torkából feltört egy mosoly,  
a madár rémülten az ablaknak ugrott,
az orvos beszólt: - Józsi ne bomolj!
Ő csak állt és csóválta fejét,
majd röhögve ugrált az ágyak tetején,
a görbe tükörben nézte az arcát,
 s a glóriát kereste busa fején.
Egy mozdulattal törte szét a rácsot,
és a rigó kacagva mutatta az utat,
a párkanyon állva farkasként üvöltött,
de lent a mélyben csak egy kutya ugat.
Hirtelen csend, majd a tompa puffanás.
A doktor úr képére ráfagyott mosoly,
a jelentését írva csendben mormogott:
— Én mondtam neki: Józsi ne bomolj!
Az intézet mögött, a puha földben
a széttört rácsokból készült kereszt,
a gyászruhás rigó a kereszten ülve
szidja a rendszert: — Te tetted ezt.
Pár nappal később a kereszt is eltűnt,
és nem maradt más, csak a látomás.
A szabadságvágy a föld alá vezet,
és a kereszt árán ihatunk áldomást.