Részögös dal

 
Részög embör, de tántorog,
mindön kutya reámorog,
bortú' jó' mögtá’tosodik,
oszt hama’ elá’mosodik.
 
„Jó’ kiszödted, mög kő önnöd,
úgy maradt, há’ e’ kő vönnöd!”
Akarja vagy nem akarja,
mögmondja a körösztanyja. 
 
Képe vörös bazsarózsa,
gyüttmönt asszony az anyósa,
többet ugat, mint a kutya,
üsse mög a lapos guta! 
 
Részög asszony bortú’ forog,
mögpörgetik a pásztorok,
kedve jó mögtá’tosodik,
lába is mögtáncosodik. 
 
Hej, takaros, de bugyuta!
Ráugat a pásztorkutya,
nincsen a kezihöz szokva,
szétszakad az ékös szoknya.
 
Addig, amíg ki nem bontja,
félreáll fejin a kontya,
hogyha a'szik részög ura,
kendőt tösz a kiskapura.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Tibor!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok remek versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsike :)

Csilla képe

örömmel daloltam. :-)

 

Haász Irén képe

Nagy kedvvel, mosollyal olvastam!

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat! Örülök, hogy olvastátok és tetszött! :-)