Őszi fuvallat

Látogatóm szerény alkat,
kellemes, gyengéd fuvallat.
Különc kis vendég lehet ő,
ablaknak rését kereső,
lénye csodás, előkelő.

„Ismersz régről bizonyára,
ősznek lennék gardedámja.
Leheletnyi szellő vagyok,
parkotokban rendet rakok,
rám szabták e feladatot.

Míg cirógat a napsugár,
az indián nyár velem jár.
Hullanak a falevelek,
belőlük én ágyat vetek,
hol lepihen a természet.

Paplana lesz a rőt avar,
mit hópihe is betakar.
Tennivalóm ott ér véget,
ezt követőn hazatérek,
szorítok a téli szélnek.

Eltávozom, ahogy jöttem,
minden rést zárj be mögöttem.
Jön december zord hidege,
fagyot lehel üvegedre,
várj áhítva a Kisdedre.”