Oldozz fel

                 

Elég volt, Uram! Bűntudat gyötör.
Te láttad, rosszul vérteztem magam.
Zsolozsma nem véd, kísért a gyönyör,
létemben minden küzdés hasztalan.

Magamba zártam...elástam mélyre.
"Ne kívánd másét!" - intettél halkan,
fogytán van erőm, csatámnak vége,
miként hajszálér, páncélom pattan.

Lelkemet nyomja bugyogó láva,
tüzes katlanból kitörni készül,
vajúdik egyre szívemnek vágya,
hatalmas kínnal forró epét szül.

Oldozz fel, Uram! Előtted állok;
mit régen tudtál, minek is fedném.
Engedd szeretni könnyező lányod,
fond össze utunk, ragyogja szent fény!