Nyár volt

 
Nyár volt, és az ég tetején a Hold,
Mint ezüstpénz az enyvre, ott ragadt,
És én, a lelkes ifjú kis kobold
Tág szemmel figyeltem egy sugarat.
 
Ő küldte nekem, s már mozdult a kezem,
Hogy elkapjam, zsebembe eltegyem.
Konok volt lelkem, s erős a hitben:
Az öröklét fényét így nyerhetem.
 
Fogtam egy edényt megfogni a fényt,
Mint árva pillét gyors-kezű gyerek,
S nehezen bár, de beláttam a tényt:
Hogy öröklétet így biztos nem nyerek.
 
Rájöttem hamar, hiába zavar,
A gyermeklét elmúlt, felnőttem.
A régi álmot, mint őszi avart,
A sors szele fújta el előlem.
 
Milyen az elme s az ember lelke:
Az álmok az éjből megkeresnek,
S piciny szikraként mindegyik versbe
A régi ezüst Holdból becsennek.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében gratulálok a vers Parnasszusra kerüléséhez!