Nyár

Lángra lobban a mező,
Izzó pipacs tüze ég.
Nézd a délceg napraforgók
néma, szótlan seregét.

Nyárfa hullajtja hópelyhét,
Miközben hullámzik a rét.
Fenn pacsirta dala szól,
míg a ló nyerítve inni kér.

Vályúban fürdik az ég,
vízgyöngyök hullanak szét,
Szürcsölve issza a ló
az ég meztelen testét.

Ájultan lehull a fű,
a  penge sziszegve vág.
Gólya a mocsárban áll,
nézi az embert, hogy kaszál.

Gyík surran a fű között,
megáll, álmos légyre vár.
Félve közeleg az alkony,
hazafelé indul a határ.