Nemes Luca: A Duna-part

Hogyha figyelsz, gyere, megmutatom, hogy hol van a házunk.
         Láthatod, arra vezet hosszan a szép Duna-part.
Ott lakom én, ott nőttem fel. Már látod a házat?
         És ha tovább jössz még, máris a parton vagy.
Látod, a napsugarak hogy csillannak meg a vízen?
         Messze előttünk, ott kis szigetet láthatsz.
Arra eveztünk el csónakkal régen, a nyáron.
         Ülj le a stégen. Várj, itt is látni sokat.
Érzed a fűzfát? Az csiklandoz, csüng le az ága.
         Ő már rég csak ilyen. Földig lóg levele.
Hogyha a szél feltámad, hallod, zizzen a nádas.
         Gyékény barna feje bólint, hajladozik.
Most hallgass, ne mozogj, csak nézzed csöndben a nádast.
         Apró vízicsibék fészkét láthatod ott.
Ott meg az anyjuk, hosszú lábán. Csitt! De figyelj csak!
         Épp hazatérőben, itt van a szárcsacsalád.
Hallod a hangjuk, vad ricsajukkal mint közelednek?
         Ülj csendben. Ha figyelsz, láthatsz sok kicsit is.
Apró, csúnya fiókák lakják még ma a nádast.
         Anyjuk után úsznak, hogyha a vízre kimegy.
Pár hét múlva nagyok lesznek majd, és feketék is,
         Mint szüleik. De ma még félénk kismadarak.
Büszke a hattyú, mégse lehet soha annyira bájos,
         Mint a Dunán született kedves szárcsacsalád.
Itt nevelődtek, mint ahogy én is, szép Duna-parton.
         Itt, hol a békák is laknak a nádas alatt,
És a folyóban vízi csigák élnek pici házban,
         S víz színén szaladó molnárkák hada is.
Látod, a vízen hogy szaporázzák fürge futásuk?
         És pici lábuk után gyűrűket vet a víz.
Látod? A vízben kishalak úsznak. Csillog a hátuk.
         Oly szépek, nem igaz? S oly szép itt a Duna!
Hogyha, te élet, messze sodornál, más, fura tájra,
         Mindig, örökre ide vágynék vissza. Ide.
 

A "Szülőföldem" verspályázat II. Korcsoportjában (13-16 év közöttiek) 1. helyezést elért vers.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Első olvasásra beleszerettem...:)Kiváló vers!

Gratulálok a győztes vershez és a rokonszenves interjúhoz is. Az előbbiben a legfőbb értéknek azt tartom, hogy a klasszikus disztichonok kemény kötöttségei ellenére is valami - talán ösztönös, talán nagyon is tudatos - könnyedség jellemzi a szöveget: annyira gördülékeny, mintha élő beszédet olvasnánk.

Mivel az interjúban szó esett a fejlődés, tanulás igényéről, egy következő reagálásban szívesen megosztom azt a néhány pontot, ahol - a könnyedség megtartása mellett - talán még "szabályosabbá" és talán feszesebbé lehetne tenni a szöveget.

Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat, és örömmel venném az esetleges tanácsokat is.

Két olyan észrevételt tennék, amely talán a "csillagos ötös" és az "aranycsillagos ötös" közötti különbéget jelentheti.

1. Nézzük ezt a részletet a versből:

És a folyóban vízi csigák élnek pici házban,
         S víz színén szaladó molnárkák hada is.
Látod, a vízen hogy szaporázzák fürge futásuk?
         És pici lábuk után gyűrűket vet a víz.
Látod? A vízben kishalak úsznak.

A Dunárról írva nehezen kerülhető el ennek a folyadéknak a megemlítése, de itt kicsit túl "sűrű a víz".

2. (Ennek az észrevételnek az igazsága véleményes, lehet, hogy neves elődök is megengedtek hasonló "lazaságot":) A disztichonokban véleményem szerint minden hexameter korrekt, hibátlan. A pentameterek között azonban van olyan, ahol a cezúra előtti utolsó szótag nem hosszú, hanem rövid, például itt: "Gyékény barna feje bólint, hajladozik." vagy a záró sorban: "Mindig, örökre ide vágynék vissza. Ide."

Megismétlem, hogy itt csupán a "nagyon jó" és "kitűnő" közötti különbségről van szó, a gyémánt tökéletesre csiszolásáról.