Nagyanyám

 

Keze ölében két galamb,
vállára hull az estharang,
arcán a pilla rebbenő,
kályha duruzsol, szemben ő.
 
Benéz a hold az ablakán,
melléje ül a bús magány,
szeme előre, múltba lát,
száz csodát, álmok hajnalát,
 
talán csak apró kincseket,
gyermek, ha lepkét kergetett,
vagy egy illatot, ha a fán
szerelem nyílott hajdanán.
 
Csak egy elsüllyedt rég-világ
játszik színt, míg a szél kiált.
Öleltem volna Nagyanyám...
almaszag leng az ősz haján.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez, és Parnasszusra kerüléséhez!

 

zelgitta képe

Köszönöm szépen mindenkinek.

szep hétvégét, üdvözlettel,

G.

       

Kankalin képe

Gyönyörű versed emlékeket ébresztett bennem. Jó volt visszatérni a múltba.
Köszönöm az időutazást. :)

Szeretettel: Kankalin