Nézd a csendet

 
Nézd az erdőt, nézd a fákat,
a zaj tisztásán ül a csend,
belénk olvad, onnan árad,
csak a szívre figyel, odabent. 
 
Nézd a tágas némaságot,
eső zörget, felhő dalol,
a semmiben megtalálod,
és látod, ahogy föléd hajol. 
 
Nem sietek, beszélgessünk,
a nihillel körbevéve,
világ ordít el mellettünk,
bele… a süket messzeségbe. 
 
Nézd az erdőt, nézd a fákat,
szólok, ha majd elfáradok,
magunkat nézd, hogy a bánat,
egy marék csenddel eloldalog.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Rita!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

 

Nagyon köszönöm!