Látóhatár

Tovaszállt felettem régen
A gombafejű, szilaj ifjúság.
Őszülő fürtöm fürkészem,
Mit fésűfog mára már csak itt-ott rág.

Ülök egy vén karosszéken,
Túlpartot nézem s a látóhatárt.
Lapozom régről emlékem
Múltam dereng s véle a sok jó barát.

A színpad sötétül,
A függöny legördül,
Számomra az lesz majd hűs szemfedél.
Fenséges bírám,
Ki ül fent a trónján,
Ő mindenekfelett nagy bölcsen ítél.

Mit hoz még nékem az élet,
Öröm vagy bánat, mi várhat reám?
Élhetek vajon pár évet?
Vagy szólít az Úr, hogy ennyi volt csupán.

Jön majd egy végső behajtó,
Fejemre olvassa minden hibám
Bízom, hogy mond némi dicsszót,
Hisz jót is cselekedtem éltem során.

A színpad sötétül,
A függöny legördül,
Számomra az lesz majd hűs szemfedél.
Fenséges bírám,
Ki ül fent a trónján,
Ő mindenekfelett nagy bölcsen ítél.

Fenséges bírám,
Ki ül fent a trónján,
Ő mindenekfelett nagy bölcsen ítél.