Láthatatlanul

(Rab Zsuzsa emlékére)

Voltam bátor és érc-hideg,
aztán csendes is. Csacska nyúl:
- nem baj, ha ezt nem értitek -
rejtve és láthatatlanul.

Mások hibáján buktam el,
vagyok, ki holtig sem tanul:
velőmbe szervült sok panel
rejtve és láthatatlanul.

Mi volt, két kézzel dobtam át
a tűzfalon, s maradt a null.
ittam nyaraknak bordalát
rejtve és láthatatlanul.

Végtelen folyó, s parttalan,
ki saját deltájába fúl,
szépsége nincs, de hangja van
rejtve és láthatatlanul.

Dunán innen, de nem vagyok,
talán majd máshol. Arra túl,
újabb nyár, másik bordalok
rejtve és láthatatlanul.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Andrea!

Gratulál a szerkesztőség a remek verseidhez!

lnpeters képe

Nagyszerű vers! Örömmel köszöntelek itt, Andrea!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Szép vers. Gratulálok.