Konszekució
Beküldte ermi-enigma - 2011, november 16 - 11:23
Ő
felsírt,
gonosz álmokkal
borult rá az éjszaka,
kócos kisgyerek,
fiam,
Te.
A lustán vánszorgó idő
vár talán valamit még,
kínál kínzó holnapot,
de múltunk rég elfolyt.
Kék,
halvány
mécsesek fénye,
lehullott fonnyadt szirmok,
temető csöndje
ölel
át.