Koncsor Milán: Szülőhazám

Fénylő csillagokból
hazám néz le rám,
hűs patak tündére
csókolja a szám.
Ezernyi élményem
száll, mint a zsongó,
zümmögő, zsibongó,
szorgalmas dongó.

Vadregényes erdők,
ábrándos rétek,
citromfüves nyarak,
ringok felétek;
álmot őrző éjek,
titkos, szép helyek,
ódon tündérvilág,
téged rejtelek:

Szende lányok haját
fürdeti a nap,
fény-ízű források
kelnek s nyugszanak.
Ősz csősz köszöntője
zeng a zöld földön,
friss szellő cikázik
hegyen és völgyön.

Izzó naplementék
csókja a számon,
s száz levél játéka
hajnali árnyon.
Nevető szalmaszál
kócos hajamban,
hála és békesség
csendes szavamban.

Ezer hősünk vére
itatja ma át 
a porhanyós földnek
 minden kavicsát.
S több büszke lovagnak
hallgat hantja lent,
minden kis madárfütty
végtelent jelent.

Embertelenségbe
szül embert e föld,
véges létezésbe
erőt s vágyat tölt.
Tízmillió lélek
hallgatja imám:
Légy ezerszer áldott,
szép szülőhazám!

A "Szülőföldem" verspályázat III. Korcsoportjában (16 év fölöttiek) 1. helyezést elért vers.