Kártyaélek

Az ingedbe bújtam, hívtak lila virágok.
"Már majdnem akkora vagyok!"
Te büszkén néztél, mikor az égig nyújtóztam benne.
Nem baj, ha térdig ér!
Szemedben visszaragyogtam,
te néhány kártyalapot az asztalra terítettél.
Már majdnem akkora vagyok;
inged ujján egyet visszahajtok.
Kártyaélek metszik a torkomat,
ellened veszíteni fogok;
ma sem tudom lecsapni
a koporsófedelet ...