Jégbe fagyott csillagodat..
Beküldte zsigalajos - 2013, június 21 - 23:22
Játéknak tűnik.
Mégis komoly.
Mint a sakkban
- lépni kell -
előre, hátra, oldalra,
táncolva, nevetve,
sírva, jajgatva.
Mikor már reszketni sem bírsz,
annyira ölel, még a rongyok alatt is,
homlokodról a bélyeg leesik.
Már csak koldus-ruhád fázik.
Ha szerettek volna, vagy ha te magadat,
de csak annyira, hogy
tíz körömmel kaparnád ki most,
jégbe fagyott csillagodat.
Csak én lehetek az a fa,
aki körül kivágták az erdőt.
Csak nekem fájhat úgy az élet,
mint senki másnak.
Az egész világ szíve bennem dobban,
s a megfagyottakra hullajtom
meleg könnyeimet.
Szegények, emberek! Pedig mily átkozottul
szép az élet.
Vajon a költők miért szenvednek?
Hozzászólások
hzsike
2013, június 24 - 17:07
Permalink
Nagyon szép, szinte bennem is
Nagyon szép, szinte bennem is "jajongnak" a sorok.
Szeretettel olvastam:Zsike:)
zsigalajos
2013, június 26 - 12:31
Permalink
Köszönöm! Zsike a véleményed:
Köszönöm! Zsike a véleményed: