Jégbe fagyott csillagodat..

Játéknak tűnik.
Mégis komoly.
Mint a sakkban
- lépni kell -
előre, hátra, oldalra,
táncolva, nevetve,
sírva, jajgatva.

Mikor már reszketni sem bírsz,
annyira ölel, még a rongyok alatt is,
homlokodról a bélyeg leesik.
Már csak koldus-ruhád fázik.
Ha szerettek volna, vagy ha te magadat,
de csak annyira, hogy
tíz körömmel kaparnád ki most,
jégbe fagyott csillagodat.
Csak én lehetek az a fa,
aki körül kivágták az erdőt.
Csak nekem fájhat úgy az élet,
mint senki másnak.
Az egész világ szíve bennem dobban,
s a megfagyottakra hullajtom
meleg könnyeimet.
Szegények, emberek! Pedig mily átkozottul
szép az élet.
Vajon a költők miért szenvednek?

Hozzászólások

hzsike képe

Nagyon szép, szinte bennem is "jajongnak" a sorok.

Szeretettel olvastam:Zsike:)

Köszönöm! Zsike a véleményed: