Ilyen

 
Ilyen vagyok, csak meztelen,
könnyektől nyirkos-maszatos,
tiéd vagyok, hol idegen,
ki hajszoltan lejjebb tapos.
 
Néha tettes, olykor préda,
megosztó és megosztható,
zajos, nyakas, aljas céda,
páratlan és pótolható.
 
Ilyen vagyok, dühödt macska,
beléd karmolva éveket,
vagy támaszod falnál hagyva,
mely csak távolról méreget. 
 
És dajkád is, vagy fakereszt,
ki ordítva bűnre sarkall,
majd ölelve szélnek ereszt,
egyedül hagy önmagaddal. 
 
Minden vagyok, csak néma nem!
Nevess, zokogj, vagy marasztalj,
vagy úgy ahogy még sohasem:
nézz rám méla ámulattal. 
 
Vagy állíts piedesztálra,
rúgd ki alólam a széket,
nem bánom… de fél órára
csak rám figyelj! Én mesélek!
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Rita!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Szeretettel üdvözöllek, érezd jól magad köztünk!

Zsike :)

Mysty Kata képe

szeretettel gratulálok,
további alkotó sikereket kívánok!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe