Idősóhajtás
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, január 13 - 16:04
Már hetek óta zsákban fut a jelen,
meg-megbotlik, nyakában a múlt liheg,
s a jövő sorban packázik vele,
zordat jósol, rövidet.
Fuss, fuss, a cél nincs messze a domb után,
fehérköpenyes sátrat bontva vezet,
fuss, mást itt úgysem várhatsz, egy cédulán
már rajta van a neved.
A jövő, mint vattacukor a napon,
izzadva ragad a semmi kezére,
eltűnik a domb, és egy hűs asztalon
csak folt marad cserébe.
Ott a hideg, bántó neonfényeket
klórszagú, fehér csempe veri vissza,
a cél nincs messze, valaki átvezet…
még forog egy körhinta.
Hozzászólások
hzsike
2019, január 13 - 16:05
Permalink
Kedves Rita!
Kedves Rita!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Kiss-Teleki Rit...
2019, január 13 - 17:34
Permalink
Nagyon köszönöm! :)
Nagyon köszönöm! :)