Hontalanul
Beküldte Zajácz Edina - 2012, december 11 - 17:26
Egyik kezemmel szüntelen adok,
a másikat kitépték tőből,
nesze, jut neked is egy fél marok
ebből a béna szeretetből.
Lehetnék tán igazabb, fehérebb,
hogy nyüszítve iszkoljon a tél,
de én loholok mint elvetélt eb,
ki otthonából űzötten él.
Arra megyek, amerről fúj a szél,
szemgödröm holt fényeknek tanya,
szívem üllő lett, rajta csend alél...
már az ökörnyál is fojtana.
Hozzászólások
Kempelen
2012, december 12 - 22:26
Permalink
Kedves Edina! mind
Kedves Edina!
mind ritmusában, mind rímképletében, rímeiben nagyon közel álló hozzám a versed, és ez a fajta őszinteség, majdnem űzöttségérzés sem idegen tőlem, ami versedből számomra kiérződik.
Üdvözlettel: Kempelen
Zajácz Edina
2012, december 13 - 08:40
Permalink
Nagyon köszönöm a
Nagyon köszönöm a figyelmedet!:)
Zajácz Edina
2013, augusztus 25 - 23:10
Permalink
https://soundcloud.com/szng/s
https://soundcloud.com/szng/szng-zaj-cz-edina-hontalanul
Haász Irén
2013, szeptember 27 - 14:38
Permalink
Az első kettő nem fog meg, de
Az első kettő nem fog meg, de az utolsó szerintem zseniális, kedves Edinám!
Schvalm Rózsa
2013, szeptember 27 - 14:45
Permalink
Kedves Edina! Nagyon tetszik
Kedves Edina!
Nagyon tetszik a versed, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa