Hiány
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, március 11 - 15:18
Tarka öltéseid között
oly észrevétlenül fáradt el az idő,
a súly alatt felnyögött tehetetlenül.
Magára maradt az addig még lüktető,
s csendessé vált így árván, őrizetlenül...
majd átlépett álmod fölött
az utolsó pillanat,
s fel máshol ébredtél.
Szívemmel tartom a szakadt fonalat,
s a lélegzetemmel hozzásóhajtanám
a folytatást...
Hozzászólások
hzsike
2019, március 11 - 15:29
Permalink
Kedves Ilona!
Kedves Ilona!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)