Hiány

 
Tarka öltéseid között
oly észrevétlenül fáradt el az idő,
a súly alatt felnyögött tehetetlenül.
Magára maradt az addig még lüktető,
s csendessé vált így árván, őrizetlenül...
majd átlépett álmod fölött
az utolsó pillanat,
s fel máshol ébredtél.
Szívemmel tartom a szakadt fonalat,
s a lélegzetemmel hozzásóhajtanám
a folytatást...

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Ilona!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsike :)