Hajnal

 
A lakásban még alig zizeg a hajnal,
az utca ébredését sem lehet hallani,
csak a horkolásod jár némi zajjal,
majd az ágy mellé dobott zsebkendők körvonalai
eszembe juttatják,
hol is hagytuk tegnap abba…
belezokogok a pirkadatba.
„Nem értelek” mondtad,
a hangod más volt; fölényes,
majd jött egy nem túl szofisztikált szónoklat
és én rád azóta egy résen át nézek.
Mintha szűrni szeretném a látványt,
mintha valamit nem engednék be, 
„nem értelek” mondtad, és most már én se.
Egy érzés hosszú sétára indul,
félek túl messzire téved,
mert volt már az úgy máskor
hogy itt maradni szégyellt.
De hol is hagytuk abba?
Szerelmes csaták, békülések…
és előkerül minden, mert a reggel
egy hosszú, megbocsájtó csókkal ébred.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!